Szomorúan jelentjük, hogy a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesületének ötletadó alapító tagja, Prof. Dr. Papp László (Aranyosgadány, 1946. – Budapest, 2021.) Széchenyi-díjas zoológus, entomológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2021. március 28-án itt hagyott bennünket. A veszteség jelen pillanatban felfoghatatlan. Személyiségével egyedi, utánozhatatlan, meghatározó és pótolhatatlan szerepet töltött be nemcsak szakterületén, a legyek (Diptera) taxonómiai és ökológiai vizsgálatának területén, de a magyar tudományos életben is. Ezen belül különösen kiemelhető a taxonómia, ökológia képviselete, ötletadó, szervező tevékenysége, szakmai-közéleti szerepvállalása, kiállása a tudományterületért. Sokunk szakmai életében meghatározó volt odafigyelése, pártfogása. Biztosak vagyunk benne, hogy útmutatásai, példája, szavainak hatása közöttünk marad.
Részvétünk családjának!
A MÖTE elnöksége
Gallé László megemlékezése Papp Lászlóról
A MÖTE katalizátora volt…
Papp László és Egyesületünk
Amikor a tragikusan szomorú esemény kapcsán Elnök Asszonytól megkaptam a felkérést, hogy írjak a néhány napja eltávozott zseniális tudós, Papp László szerepéről a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete megalakulásában és a kapcsolatáról az egyesülettel, először zavarban voltam, hiszen formálisan a MÖTÉ-ben tisztséget nem viselt (talán egy-két alkalommal a jelölőbizottság tagja volt). Végiggondolva a közel negyedszázaddal ezelőtti eseményeket azonban rádöbbentem, hogy Nélküle talán MÖTE sem létezne.
A szálak időben messze vezetnek, jóval a MÖTE alakulásánál korábbra. Az 1990-évek elején már túl voltunk az első Magyar Ökológus Kongresszuson, amikor egy kicsit leült a MÖK ügye, félős volt, hogy nem is lesz folytatás. Papp Laci ekkor kezébe vette a szervezést, Báldi András titkárságának segítségével Keszthelyen megrendezte a második kongresszusunkat. Rá jellemző módon a MÖK elnökeként nem reprezentált, hanem beült a recepcióba és regisztrálta résztvevőket. Csak nehezen tudtam rávenni, hogy jöjjön be a megnyitóra és foglaljon helyet az elnökségben. Már ekkor, Keszthelyen és 1994-ben a szegedi kongresszuson is felmerült egy önálló ökológus egyesület szükségessége. Az itthoni igényeken túl nemzetközi kényszer is nehezedett ránk. Sheffieldben, az Európai Ökológiai Föderáció (EEF) alakuló ülésén ugyanis kiderült: szégyen, hogy Európában szinte egyedülállóan nincs önálló egyesületünk, magam az MTA és MBT illetékes bizottsága és szakosztálya képviseletében vettem részt a tanácskozáson. Ezt itthon elmesélve Papp Lacinak, nagy lendülettel csatlakozott a szervezéshez, majd 1997-ben a Pécsett rendezett kongresszus szünetében javaslatára egy ad hoc ülés keretében megalakítottuk a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesületét. Elsőként a szegedi székhellyel és ideiglenesen ügyvezető elnök vezetésével működő egyesület alapszabálya született meg Molnár Gyula és a Megyei Bíróság helyettes vezetője és egyébként lelkes madarász Kasza Ferenc segítségével, kialakultak a célok és működési koncepciók. Papp Laci a tevékenység minden szakaszában jelen volt, fontos és okos tanácsokat adott és lelkesen bíztatta a tagságot. 1998-ban az ügyvezető elnökség megszűnt és két évre megválasztottak az első elnöknek. Ebben, a felívelő szakaszban került sor számos olyan intézkedésre, melyek a mai napig is meghatározzák a MÖTE Működését. Papp László mindebben jó, segítőkész partner vagy éppen kezdeményező volt. Javaslatára ekkor vette át a MÖTE az Ökológus Kongresszusok szervezését, majd beszállt a Szegedi Ökológiai Napok és Tiszakutató Ankét rendezvényeibe (ezek a 2000-es évek közepéig működtek), fontos újítás volt a Szünzoológiai Szimpózium (SZÜSZI) elindítása, amely a zoológusok számára biztosít fontos fórumot (a botanikusoknak ekkor már voltak hasonló rendezvényei), próbálkozás indult a kapcsolatfelvételre a molekuláris biológusokkal és ennek 1-2 ülés utáni megszakadása nem az ökológusok bűne. Beindult a Kvantitatív Ökológiai Szimpózium (KÖSZI), sőt a Kárpát-medencei Mürmekológiai Szimpózium (MÜSZI) néhány rendezésében is részt vállalt a MÖTE. A különböző programoknak az Állatorvostudományi Egyetem Ökológiai Tanszéke adott otthont. Még nem lévén honlap, a tagság évente levélben kapott tájékoztatást az elmúlt év eseményeiről és az éves tervekről. Szoros együttműködés alakult ki az MTA Ökológiai Tudományos Bizottsága és a MÖTE között, a bizottsági üléseken részt vettek a MÖTE Elnökségének tagjai is. Mindkét szervezet feladatául vállalta a magyar ökológusok segítését és az ökológiai kutatások és felsőoktatás szervezését. Papp László szerepe ebben is példamutatóan kiemelkedő volt. Járta az egyetemeket Pesttől Debrecenig, Szombathelytől Szegedig, előadásokat, kurzusok tartott, részt vállalt doktori programokban, államvizsgákon elnökölt és ami nagyon fontos: biztatásával és segítségével hozzájárult számos fiatalabb oktató és kutató akadémiai fokozatszerzéséhez. Laci lelkesen dolgozott, szervezett, szinte minden rendezvényünkön aktívan részt vett, mindezt a szakma szeretete és az ökológia ügye melletti elkötelezettség motiválta, pozíciókra nem vágyott, egyesületi tisztséget soha nem vállalt. Persze mindeme tevékenysége mögött hatalmas munkásság és tiszteletreméltó szakmai felkészültség állt. Nem feladatunk itt taxonómiai munkásságának méltatása, utalva a sok száz leírt új taxonra, vagy hazánkra nézve új fajok kimutatására, általános és elméleti taxonómiai munkáira, a monográfiákra vagy éppen meglepően széleskörű parazitológiai és populációgenetikai ismereteire. De maradandót alkotott a közösségi ökológiában is. Különösen a fajeloszlási és diverzitási problémák foglalkozatták. Jellemző, hogy „A repülő rovarok abundanciájáról (A légyfogás elmélete)” c. székfoglalója is e tárgyban született. Különösen izgatta a ritkaság-gyakoriság kérdésköre, a DuRietz-féle bimodalitás és annak lehetséges interpretációja, e vonatkozásban elégedetlen volt Gaston könyvével és nem kevésbé Ilkka Hanski core-satellite elméletével. 1995-ben az Európai Ökológiai Kongresszuson összeismertettem Ilkkával (sajnos már Ő sincs közöttünk), akivel hosszú és átfűtött eszmecserét folytattak és később – egymást kölcsönösen meggyőzve - mindketten pozitívan nyilatkoztak e beszélgetésről. E tárgyban zseniális és sajnos csak itthon publikált cikke a „törvényen kívüli” fajokról szól, amelyben egy újszerűen ötvözött ökológiai és evolúcióbiológiai elméletet prezentált. A világ egyik legelső folyóiratában lett volna a helye.
E tiszteletre méltóan sokoldalú és hatalmas munkásságát a MÖTE – lehetőségeinkből adódóan – csak szerény elismerésben részesíthette, amikor elsőként kapta meg Fekete Gáborral együtt a „Magyar Ökológiáért” emlékplakettet.
És egy személyes megjegyzés: Papp Laci személyében nemcsak kiemelkedő teljesítményű kutatót és tudományszervezőt, de egy jószívű, igazi barátot is tiszteltem. Szakmai véleménye számomra – Juhász-Nagy Páléhoz hasonlóan – mindig fontos, megszívlelendő útmutatás volt még akkor is, ha néha egy kicsit vitatkoztunk.
Egészségéért az utóbbi időben nagyon aggódtunk, legutolsó érdeklődő levelemre már csak halálhírét tartalmazó hivatalos választ kaptam. Ezért ideírom most utolsó levelem elköszönő szavait: „Őszinte baráti szeretettel ölellek”. De szívesen megtenném!
Szeged, 2021. március 30.
Gallé László
Az egykori MTA-MTM Állatökológiai kutatócsoport (1996-2012) tagjai emlékeznek Papp Lászlóra, a csoport vezetőjére:
https://greenfo.hu/hir/in-memoriam-papp-laci/
